Az Emitel és Magyarország távközlése a sajtó szemével...
A kezdetektől ... napjainkig.
Petőfi Népe - em_pn_1997_01_25_241p.txt

TATAHÁZA ÉS AZ EMITEL

Mint ismeretes: az Emitel Rt. bő kétéves működése során közel duplájára növelte a térségben lévő telefonvonalak számát. Ez a dinamikus fejlesztéseknek, a nagy összegű beruházásoknak és - amint írásunkból kiderül - a lakossággal való sikeres együttműködésnek is köszönhető. A társaság marketingigazgatóját, Balázs Ildikót kérdeztük arról: Hogyan sikerült ezeket az eredményeket ilyen rövid idő alatt elérni?

- Társaságunk 1994 decemberében, amikor megkezdte a szolgáltatást a kiskunhalasi, kiskőrösi és a bajai távközlési körzetben, mindössze 36.700 előfizetővel rendelkezett. Akkor a telefonra várakozók száma 22 ezer körül mozgott. Ehhez képest jelenleg elmondható, hogy területünkön már kínálati piacot alakítottunk ki; a várakozók jóval rövidebb idő alatt juthatnak telefonhoz, illetőleg a korszerű technológia alkalmazásával, modern digitális központok telepítésével olyan szolgáltatásokat vehetnek igénybe, mint például a "digifon" szolgáltatás, a hangposta, audiotex vagy a nagy népszerűségnek örvendő hívásrészletezés.

- Az elmondottakból úgy tűnik, hogy Önök mindent megtesznek az ügyfelek elégedettségéért.
- Valóban. Meglévő előfizetőink tájékoztatását, igényeit és esetleges problémáit szem előtt tartva folytatjuk működésünket. Mindemellett új várakozókat is toborzunk, hiszen az a célunk, hogy minden családhoz eljusson a ma már létszükségletnek tekinthető telefon. Erre a feladatra vállalkozó szellemű társakat is találtunk, mégpedig jó néhány település önkormányzata személyében.

- Mondana néhány szót erről az együttműködésről? Milyen formában zajlott az igények begyűjtése?
- Megkerestük a szolgáltatási területünkön lévő települések nagy részét az "Önkormányzatok a vonalakért" elnevezésű kampányprogramunkkal, amelynek lényege, hogy a programban részt vevő önkormányzat a vállalt és teljesített igénybegyűjtésnek megfelelően nem csekély összegű díjazásban részesül. Erre több település vállalkozott, és az akció értelmében november folyamán meg is történt az igények begyűjtése. Az egyik legsikeresebb résztvevő Tataháza település volt, ahol "egyedi megoldást" találtak a vállaltak teljesítésére.

Az akció részleteiről Tataháza  polgármesterét, Kancsár Györgyöt kérdeztük.

- Hogyan történt ez az együttműködés az EMITEL Rt.-vel?
- A társaság megkeresését pozitívan fogadtuk, és a kampányprogram részleteinek egyeztetése után felajánlottuk a díjjal járó igénybegyűjtés lehetőségét településünkön két klubnak, amelyek közül a Nyugdíjasklub lépett először, ők voltak a fogékonyabbak a feladatra.

- Önök lényegében egy kedvező lehetőséget adtak át a klubnak, amellyel szabadon felhasználható pénzforráshoz jutottak a nyugdíjasok?
- Igen. A tagok - Ceglédi Erika pedagógus vezetésével - a rendelkezésre álló idő alatt ügyesen megszervezték és szívesen teljesítették a vállalt telefonigény begyűjtését; sőt, még meg is haladták a kívánt mennyiséget. Így az Emitel Rt.-től megkapják a megállapodásnak megfelelő öszszeget.

- A pénznek minden bizonnyal megvan a helye. Mire fordítják a klubtagok az összeget?
- Nagyon jó helyre érkezik a pénz, hiszen a körülbelül hatvan helyi nyugdíjast magába tömörítő szervezet önellátó, és sajnos nem jut elég pénz a működéséhez. Ebből a többletbevételből lehetőségük nyílik színházlátogatásra, esetleg kirándulásra vagy néhány eszköz megvásárlására. A település lakóinak, a klubtagoknak és az Emitel Rt.-nek ezt a sikeres és kölcsönös segítséget nyújtó együttműködését példamutatónak tartom. Bízom benne, hogy a továbbiakban is számíthatunk egymás támogatására,

(x)
A cikk eredeti linkje...... 1.
Home
1996   <<   1997   >>   1998
em_dm_1997_01_13_121p
em_pn_1997_01_15_122p
em_pn_1997_01_18_162p
em_pn_1997_01_25_241p

em_pn_1997_02_01_14p
em_pn_1997_02_06_51p
em_ht_1997_02_12_9p
em_pn_1997_02_19_197p
em_pn_1997_02_24_251p
em_ht_1997_02_26_9p
em_pn_1997_02_26_280p
em_pn_1997_02_27_292p
em_pn_1997_02_27_303p

em_pn_1997_03_08_96p
em_pn_1997_03_18_205p
em_pn_1997_03_28_348p
em_pn_1997_03_28_351p

em_pn_1997_04_02_20p
em_ht_1997_04_03_10p
em_pn_1997_04_03_40p
em_ht_1997_04_09_12p
em_pn_1997_04_09_104p
em_ht_1997_04_13_9p
em_pn_1997_04_14_174p
em_ht_1997_04_16_1p
em_ht_1997_04_23_5p
em_pn_1997_04_23_289p

em_pn_1997_05_02_14p
em_pn_1997_05_05_36p
em_pn_1997_05_08_80p
em_pn_1997_05_12_113p
em_dm_1997_05_17_207p
em_pn_1997_05_24_267p
em_ht_1997_05_28_3p
em_pn_1997_05_28_320p

em_pn_1997_06_11_134p
em_pn_1997_06_16_187p
em_pn_1997_06_24_285p
em_ht_1997_06_25_1p
em_ht_1997_06_25_2p

em_ht_1997_07_02_1p
em_ht_1997_07_02_5p
em_pn_1997_07_02_28p
em_ht_1997_07_09_10p
em_pn_1997_07_09_104p

em_pn_1997_08_08_79p
em_dm_1997_08_09_125p
em_ht_1997_08_13_6p

em_pn_1997_09_12_137p
em_pn_1997_09_17_203p
em_pn_1997_09_27_331p
em_pn_1997_09_30_359p

em_pn_1997_10_04_59p
em_pn_1997_10_07_89p
em_pn_1997_10_08_101p
em_pn_1997_10_11_151p
em_pn_1997_10_14_179p
em_pn_1997_10_15_191p
em_pn_1997_10_17_231p
em_pn_1997_10_18_237p
em_pn_1997_10_21_265p
em_ht_1997_10_22_2p
em_pn_1997_10_25_313p
em_pn_1997_10_28_343p
em_pn_1997_10_31_399p

em_pn_1997_11_01_5p
em_pn_1997_11_03_19p
em_pn_1997_11_04_31p
em_pn_1997_11_06_68p
em_pn_1997_11_15_205p
em_ht_1997_11_26_12p
em_pn_1997_11_26_357p
em_pn_1997_11_29_402p

em_ht_1997_12_03_1p
em_ht_1997_12_03_10p
em_pn_1997_12_08_128p
em_ht_1997_12_10_3p
em_pn_1997_12_10_161p
em_pn_1997_12_16_257p
em_ht_1997_12_17_2p
em_pn_1997_12_18_277p
em_pn_1997_12_23_345p
em_1997_12_3_eves
em_1997_OECD_jelentes