Emitel

Petőfi Népe - em_pn_2000_03_10_128p.txt

A SIKER TITKA AZ ÜZLETI ÉLETBEN

Menedzserportré: Harel Yoel

- Már véget ért a világháború, megkezdődött az újjáépítés. Miért akkor döntöttek úgy a szülei, hogy elhagyják a Vajdaságot?

- Édesanyám a harmincas években idegenvezetőként dolgozott Szabadkán. Egyszer egy csoportot vezetett Egyiptomban, majd Palesztinában, a mai Izrael területén. Akkor vetődött fel először, hogy kitelepülünk. A világháború után - amikor hosszú évek után újra találkozott a család -, döntésük a bennünket ért üldöztetések miatt lett végleges.

- Vannak emlékei az akkori kisfiúnak az új hazáról?

- Arra emlékszem, hogy ott is háború zajlott. Nem voltak utak és hónapokig sátrakban laktunk. De ezekből a nehézségekből akkor én még keveset éreztem meg. Iskolába jártam, tanultam a nyelvet, és hamarosan lettek új barátaim is.

- Gyermekkorát jószerivel elvették a háborúk. Ön ennek ellenére a hároméves sorkatonai idejének letöltése után továbbszolgált. Mi vonzotta a hivatásos katonai pályára?

- Nálunk a katonai pálya nagyon mozgalmas. A seregben lettem ejtőernyős, ami máig az egyik legnagyobb szerelmem az életemben. Vonzott a technika is. A hadseregben letettem a szakmérnöki diplomát, majd történelemből és politológiából is szereztem egyetemi végzettséget. Egyébként a feleségemet is a seregben ismertem meg, a beosztottam volt.

- Került életveszélyes helyzetbe a bevetések során?

- Igen, nem is egyszer. Volt komolyabb sebesülésem is.

- Miért szerelt le huszonöt év után?

- A mi a hadseregünkben követelmény az állandó megújulás. Folyamatosan jönnek a fiatalok. Negyvenkét éves voltam, és úgy éreztem, most még csinálhatok egy új karriert az életemben. Létrehoztam egy távközlési tanácsadó és tervező irodát, amellyel 1980-86-ig jórészt Szingapúrba, Dél-Amerikába és Afrikába dolgoztunk. Majd két évig vezettem egy céget Nigériában, és egy irodát Genfben.

- Hogyan került újra Magyarországra?

- Véletlenül. Kilencvennégyben kerestek Izraelben egy olyan távközlési szakembert, aki tud magyarul is.

- Ennyi idő alatt nem felejtette el a nyelvünket?

- Nem, mert a szüleim rendszeresen beszéltek velem magyarul is, hogy minél több nyelvet tudjak. Persze, amikor idekerültem, csak néhány szóval tudtam kifejezni magam.

- Milyennek találja a magyar embereket?

- Magyarország rendkívüli módon fejlődik. Ez főként annak köszönhető, hogy az emberek nagyon gyorsan tanulnak. Az Emitel Rt. Bács-Kiskun megye nagy részén jelen van. 1994-ben alig 28 ezer előfizető volt a térségben, ma már csaknem 90 ezer ügyfelünk van. Az elavult rendszereket a legkorszerűbb követelményeknek megfelelően átépítettük. Ennek a tervezését és kivitelezését magyar szakemberek végezték el.

- Vezérigazgatói stílusában fellelhető-e még a katonatiszti szigor?

- Valahol a kettő között van a vezetői személyiségem. Elvárom a fegyelmet és a pontosságot. De akik tisztességesen dolgoznak, azok megmaradnak nálunk. Természetesen ezt az átlagnál jobb fizetéssel honoráljuk. Én azt vallom, hogy a személyes példamutatás nagyon fontos. Nálam az első a munka, második a család, és csak ezeket követi a szabadság eszménye.

- A távközlés forradalmian megújult. Merre tart a fejlődés iránya?

- Az egyre gyorsabb és nagyobb adatátvitelé a jövő. A továbbított adatok sora pedig hanggal és képpel bővül ki. Vele párhuzamosan azonban ezeket az adatokat meg is kell védeni az illetéktelenektől. Az Emitelnél most már a minőségi fejlesztések sora következik. Folyamatosan bővítjük a legmodernebb szolgáltatásainkat. 2002-ben pedig további piacnyitásra készülünk.

- Sikerült-e megszokni az itteni életet, és milyen időközönként találkozik Izraelben élő családtagjaival?

- Könnyedén, mert a feleségem itt él velem Szegeden. Neki egy kicsit nehezebb, mert nem olyan könnyedén boldogul a magyar nyelvvel. Úgy általában háromhavonta tudunk hazautazni, ekkor látom a gyerekeimet és az unokáimat. A kevés szabadidőm ellenére a szegedi operába rendszeresen eljárunk a feleségemmel, aki a szüleimen keresztül elsajátította a magyar konyha művészetét, amelyet nagyon szeretek.

RAJNAI ATTILA