Emitel

Délmagyarország - em_dm_2001_07_13_22p.txt

A mobil a vezetékes telefon valódi vetélytársa A távközlés utolsá békeéve

A Dél-Alföld távközlési cégei felkészülten várják a piaci liberalizációt, s nemcsak a kiépített vonalrendszer átengedésétől, a már meglévő szolgáltatások hatékonyabb értékesítésétől remélik piaci részesedésük növekedését, hanem az új szolgáltatások saját hálózaton történő továbbításával is "kommunikációra csábítanak"

- írja Kovács Andrea a Csongrád megyei KSH nemrégiben megjelent elemzésében.

A Magyar Távközlési (Matáv) Rt., amely az 1990-es évek elején vált el az állami kézben lévő postától, 2001. december 31-ig formálhat kizárólagos jogot a vezetékes telefonszolgáltatásra. Mint ismeretes, 1992-ben lehetővé vált más kisebb távközlési cég számára a helyi szolgáltatási koncesszió elnyerése. Ez versenyszerű helyzetet teremtett, tényleges versenyt azonban csak a 2002-es piacliberalizáció hozhat, megtörve ezáltal a kvázi monopol helyzetben lévő Matáv Rt. egyeduralmát.

Az átengedett területeken tizennégy új cég vette át a szolgáltató szerepét. Ezek közül a Dél-Alföldön Bács-Kiskun megyében az Emitel Rt., Békésben a Hungarotel Rt., Csongrádban pedig a Déltáv Rt. - mára Vivendi Telecom Hungary - kapott részesedést úgy, hogy Bácsban a Matáv továbbra is fenntartott bizonyos primer körzeteket.

A kis társaságok a piacszerzés után különböző akciók formájában ösztönözték a lakosságot, illetve a cégeket, hogy kapcsolódjanak be a vezetékes távközlésbe. Az akciók sikerét bizonyítja, hogy a régióban az évtized közepe óta több mint kétszeresére emelkedett a fővonalak száma, ezen belül az egyéni előfizetőké közel két és félszeresére. Tavaly év végén a Dél-Alföldön már több mint 423 ezer fővonal működött.

Míg a közületi vonalak emelkedése viszonylag egyenletes volt, addig az egyéni fővonalak számában 1996-97ben bekövetkezett "robbanást" követően a növekedés üteme lelassult, sőt tavaly év végére már kisebb visszaesést is megfigyeltek. Ez a mobiltelefonok rohamos térhódításával magyarázható. Itt ugyanis már most versenyhelyzet van, a társaságok egyre olcsóbb, előfizetést nem igénylő kártyás csomagokkal rukkolnak elő. A tapasztalatok szerint mind több vezetékes előfizető tér át erre a lehetőségre, szüneteltetve, esetleg végleg felmondva telefonvonalát. Ők úgy kalkulálnak, hogy a bármikor pénztárcától függően alacsonyabb vagy magasabb összeggel - feltölthető kártyás telefonnal több ezer forintos havi előfizetői díjat tudnak megspórolni.

A Dél-Alföldön az ellátottság színvonala Csongrádban a legkedvezőbb, ahol tavaly 344 fővonal jutott ezer lakosra, míg Bácsban 34-gyel, Békésben pedig 51-gyei kevesebb. A különbségek még a rendszerváltás előtti időszakra vezethetők vissza, amikor a gazdaságban betöltött szerepük alapján fejlesztették a megyék infrastruktúráját. Ekkor került előnybe Csongrád, hátrányba pedig Békés. A két pólus bizonyos fokú közeledése csak a 90-es évek közepén figyelhető meg, a Békés megyei intenzív vonalfejlesztéssel.

A lakásállomány-bővülést meghaladó dinamikus fejlődés eredményeként a száz lakásra jutó távbeszélő-fővonalak száma is erőteljesen emelkedett, 1995-höz képest 35-ről 73-ra. E mutató alapján is a legkedvezőbb helyzetű megye Csongrád, míg Békésben a legnagyobb arányú növekedés figyelhető meg. Itt ugyanis nagyobb lemaradást kellett pótolnia a Matáv piacát átvevő Hungarotelnek. Amennyiben a lakásonkénti ellátottság számításánál csak az egyéni vonalak számát vesszük figyelembe, e mutató alapján is Csongrádé az első hely, ugyanakkor az is látható, hogy Bács és Békés esetében kisebb az eltérés a teljes vonalellátottsághoz képest, mint Csongrádban. Ez főként a megyeszékhely gazdasági-társadalmi centrum szerepének tudható be. Szegeden ugyanis kétszer, illetve háromszor annyi üzleti vonal van, mint Kecskeméten, illetve Békéscsabán.

A hálózatból kiinduló hívások száma természetesen a vonalak számával egyidejűleg emelkedett, a régióban tavaly meghaladta a 450 milliót, ami 16 százalékkal több, mint 1997-ben. A hívások négytizedét Bács-Kiskun, 35 százalékát Csongrád, egynegyedét pedig Békés megye lakói kezdeményezték. Ezek az arányok nagyjából megfelelnek a fővonalak területi megoszlásának, ami évente fővonalanként 1070 hívás.

K. A.